Már a múlté, minden képzelet,
havak szárnyán sem röppen felém,
mint egy régi mese,
mely meg sem történt talán sosem.
Emléke még búsan feldereng
az első Karácsony,
mely eltelt nélküled,
szívem most is megremeg belé,
mint egy összegyűrt papírmasé.
Csak öt perc, ennyi csak,
mit eltölthetnél velem,
csak egy szó, hogy hangod halljam,
csak egy pillanat,
legalább sziluetted árnyéka derengjen nekem.
Álom ez, vágy mely nem teljesül sosem,
melyet már megkoptatott az évek
elsorvadó zaja,
de teljesen még sem múlhatott el sosem,
az első Karácsony, mely eltelt nélküled.
0 Megjegyzések