Gyöngyösi Imre: Magányról karácsonyra

Küszködtünk már magánnyal mindahányan,
törékeny énünket taglózta, míg
azt hittük, hogy abban csak borzadály van
szívünkbe tépni karvaly karmait
Van nemes magány, vadként idomított,
mely engedelmes, hű szolgánk lehet.
Sugalmaz lelki edződésre titkot,
malaszttal tölt sok áldozat helyett,
szemléletünket szépen rendbe rakja,
keservet, édest egyensúlyba önt,
jussunkat és adónkat jól kiszabta:
A megállíthatatlan évözönt,
mely megtorpan talán egy pillanatra
s verőfényes karácsonyt ránk köszönt.