Öregen, szürkén, álmosan, amíg
tűznél bóbiskolsz, vedd le könyvemet,
lassan olvasd és álmodd lágy szemed
régi tekintetét s mély árnyait.
Szépségedet és kecses kellemed
hányan szerették. igazak, hamisak.
Zarándok lelked egy szerette csak,
s az arcodra szállt bánatfelleget.
Az izzó rostélyhoz hajolj közel,
mormold búsan: a szerelem szökött,
átsietett a hegyormok fölött,
arcát csillagkorona rejti el.
0 Megjegyzések