Hogy emlékünkbe kutatva ne fájjon,
ne számoljuk az órát, hogyha üt:
Az életünket mi más tartsa számon,
mint írott magyar szavunk mindenütt,
e népekkel sűrűn beszórt világon,
itt is az életünkkel tart együtt:
Magyarságunkban egyetlen toborzó
a naptárt is túlszárnyaló magyar szó.
Múlt ezredünk kegyetlen történelme
elöl kis őrsünk legmesszebbre jött,
Új-Zélandba, e józan, jámbor helyre,
hol létnyugalmunk s békénk végre több,
mint diktatúrák rossz parancs-kegyelme.
Magyar sorsunk egymással összeköt.
Nyelvünkben élve éreztük, a sors jó:
létfontosságú volt a jó magyar szó.,
Beszéltük, írtuk s olvasni is kellett,
tudták írástudók s tollforgatók.
Szellemvezérünk álmodta az elvet:
beindított egy új magyar lapot,
naponta dús elfoglaltsága mellett,
(ó hazánkkal tartott kapcsolatot!)
hogy összecsengjenek a magyar sorsok,
kiadta végre az első Magyar Szót!
Örömeinknek és mély gyászainknak
sok érző szívvel írt sora között
böngészve sok szép emlékünkbe ringat,
leszármazók számára lesz örök,
a családok történelméhez színt kap
s így nemzetünk vízen csobbant körök
gyanánt széledő s csak lassan kialvó!
Hű krónikás erre a jó Magyar Szó!
Magunknak is hálásak vagyunk hát,
közléssel él csak jól a szellemünk.
Becsüljük meg a fáradságos munkát,
mely megvalósíthatta ezt nekünk.
Leírva egy kort így ápolhatunk át
egy újabba a múltból, mely letűnt!
Köszönje hát az olvasó s a tollnok
az alkotott és olvasott Magyar Szót!
A költészetre ekkor kért fel engem
Pali vezérünk, magyar s jó barát:
sok kóbor versem ring azóta bennem,
melyek nagy része napvilágra lát
sok színes, számos, kétnyelvű füzetben
s lelkünkbe gyűjt létet, magyart s Hazát!
Most díszmagyart ölt a még nem utolsó
létet ünneplő Századik Magyar Szó!
(2O1O July)
tudták írástudók s tollforgatók
0 Megjegyzések