Emlékeimben úgy él ez a táj,
mint az imádság,
mely örök érvényű.
A szülőföld – ahol az sem fáj,
hogy az élet után
elmúlás jön... és halál...
A föld, a rög, az ősi gyökerek,
ahol szerettél és szerettelek,
Ahol dacoltam a reménytelennel,
de jobb hazáról nem akartam hallani...
Nem tudtam menni, új ruhába bújni,
magamat valaki másnak vallani:
Mert mégis-mégis ideköt valami.
mint az imádság,
mely örök érvényű.
A szülőföld – ahol az sem fáj,
hogy az élet után
elmúlás jön... és halál...
A föld, a rög, az ősi gyökerek,
ahol szerettél és szerettelek,
Ahol dacoltam a reménytelennel,
de jobb hazáról nem akartam hallani...
Nem tudtam menni, új ruhába bújni,
magamat valaki másnak vallani:
Mert mégis-mégis ideköt valami.
0 Megjegyzések