Fázom
fogamhoz koccan
még néha a napsugár
hitetve hirdeti még itt van
itt van még
a
kései kényeztető nyár
meleget kívánok
kabátra kabátot
didergő ablakom
hol van már pompázó
virágod
szirmait a szélbe
mért eresztetted el
kezemet kezedből
mért is
engedted el
arany őszre vágytam
avarban baktató
szívünkbe
suttogó
csendes délutánra
mikor a pára
még
nem övezi szádat
ha hozzám hajolsz
hová lett a vágy
magam sem tudom
napunk felcsillan
talán
még
jeget dajkáló
titkos kis utakon.
0 Megjegyzések