Ködös udvara gyűlt a kigyúlt teliholdnak.
Ködös udvar a hajnali sétaterünk.
A kutyáim ezernyi szagot szimatolnak.
Csoda-csillagok árja, homálya letűnt.
Örök őrök az oltalom álszerepében,
ha szepegnek a fák, csupa harmat a kert.
Csatatéri bizonylat a sérelem éppen:
A levél meg az ág, mit a szél letepert.
Halovány piros izgalom ébred a kerten.
A kutyákon erőt vesz a fényhasadás,
a madárdalú, hajnali hangba keverten
beleharsan a friss, riadó csaholás.
Azután lila irgalom áldja a kertet.
A sötéten a nap kegye megkönyörül:
Mese-kéket az égre kigyújtani serked,
színező melegét simogatja körül.
Negyedóra az ágyból a kertbe lekelnem,
negyedóra, amíg kiviláglik a fény
s ebeimmel az álmot elűzeti lelkem.
A fonák: Hamar ébred a testem, a vén.
1 Megjegyzések