Timár Judit: Boszi

Itt az est fénye, a sötétség.
Lelkem otthonára talált, nem kétség.
Otthonom a csend, a magány,
Barátom pedig a boszorkány.
Boszorkány hada sodor a mélységbe
Az elfojtott rút arcom szépsége.
Szeretem a viaskodást, a harcot
Szeretem a tengerbe üvöltő hangot,
A morajlást,a hullámokban zuhanást.
Boszi vagyok ne nézzetek úgy rám
Már csak a halál jöhet hozzám,
Az ö szaga érinthet meg, ö jöhet már hozzám.