Rob Katalin: Őszi vallomás

Gyengéden átölel a Hold,

ragyogva belopódzhatott az ablakon, 

Fáradt vagyok,már félálomban,

hogy csókolgasson is hagyom.

Irigykedik már a Szél,

hisz néhány napja kint rekedt,

S mert nem bújhat takaróm alá,

dühösen fújja a rézszín leveleket.

Dörgő hangon szól az Ég,

elűzve a Holdat és Szelet,

Ezüst könnyekkel bizonygatja,

mindkettőjüknél jobban szeret.