Pálinkás Imre: Villanás

vörös hajad lobbanása

lángolt felém

a megolvadt tömegben

izzadtság cseppek alól

szeplőid szórtad

a betont tördelő hőségben

rám villant szemed

mikor az

"ajtók záródnak"

parancsolattal

préseltek a fémlapok

még felém hintettél egy

mosolyt és karcsú tested

beleolvadt a mindenkibe

mosolyod zsebre vágtam

ha a télben

didergő szeplős sápadt

arcod megtalálom

majd helyresimítom

és nyár lesz