Valami dobban, s itt vagyok,
Kapaszkodom, vagy éppen úszom,
Úszom a legszebbik dologban,
Anyámnak méhében, mennyei jóban.
És egyre csak telnek a napok,
S érzem, hogy egyre több vagyok,
Van testem, kezem és lábam,
Mi helyt áll majd e-cudar világban.
A sors döntött, hogy fiú leszek,
Apámnak nevét büszkén viselhetem,
Anyámnak lelkét és Isteni hitét,
Mind, mind magamhoz veszem.
De mi történt, én ezt nem értem,
Istenem levetted rólam a kezed?
Ennyi volt mesém, s röpke életem,
Megölt az anyám, ennyi a szeretet?
Sírtál-e értem, ezt már nem tudhatom,
Engem megölt a kín, s a fájdalom,
Most itt lebegek még köztetek,
És Istenem mellől figyellek bennetek!
2011. Július havában. 13.-án
0 Megjegyzések