Dühöng a tó, bősz taréját lengeti.
Magam vagyok. Lelkem börtönbe zárva.
Vágyva vágyok lágy zenét, szívem árva –
hegedűje lehangolva zengheti
süket füledbe a szerelem dalát.
Erdő felől süvít a szél, a tavon
tombol, jajong, kánkánt táncol a habon.
Harangjáték dúdol. Álmodom. Barát
szövi nyelvén édes óbor zamatát.
Ódon zárda, kőkerítés. Kapu döng.
Hű szerelem szórja zápor-panaszát.
Fáradt fa hajlong, míg a vihar őrjöng –
fájó karjaiban vagyok aranyág.
Szivárgó könnyem bús ráncomban ődöng.
0 Megjegyzések