Még lágyan simogatja arcom az őszi szellő,
De már sötétül az ég, gyűlik a felhő.
Körülöttem elsárgult, fáradt falevelek,
Velük együtt én is lassan útra kelek.
Ősz, az elmúlást juttatja az ember eszébe,
Hogy minden mi szép volt, egyszer úgyis vége.
Velem együtt sírnak a lehullott levelek,
Siratják mi volt, s már többé nem lehet.
Szürke lesz a táj, komor, rideg,
Nélküled kihűl a lelkem, már érzem hogy hideg.
Mert a szereteted hozta a napfényt el nekem,
Csak veled voltam boldog, Viszlát életem!
Lefekszem a földre, s a levelek között,
Érzem az őszt, mi szívembe költözött.
De tudom hogy lesz még nyár, ha veled leszek újra,
Lesz még levél a fán, virágba borulva.
0 Megjegyzések