Az ember egyedül üldögél otthon esténként, könyveket olvas, tévézik, gondolkodik, vagy miegyebet csinál. Néha elgondolkodik, hogy nincs is senkije, aki elmondhatná igaz vagy nem, amin gondolkozik. Lát valamit, de nem tudja igazat lát-e? Nem fordulhat senkihez, hogy látja-e ő is? Nem szólhat senkihez, hogy hallja-e ő is? Nem mondhat el semmit.
Nincs, kihez mérje a dolgokat. Egyedül van, megméretetlenül.
Sok mindent láttam én már. A szemem világa oly szép, de törékeny hidakat tud verni, az idegenség szakadéka közt, amely ember és ember közt feszülhet. Nem tudom, nem aludtam-e. Álmokat álmodok. Ha lenne velem valaki, akkor megmondhatná aludtam vagy sem. Akkor rendben volna minden. De így, semmi nincs rendben.
0 Megjegyzések