Egy székre levetett kabát,
mely beitta a dohányfüst szagát.
A fördön néhány elszórt papír.
A levesestálra ráalvadt a zsír.
E borongós csendélet homálya
borul rá az időbe dermedt szobára.
Ki kéne nyitni végre az ablakot,
mert megfulladnak odabenn a bútorok!
A képeket is vastag por takarja.
Tán még ismerős arcok vannak alatta,
s a szürkeségből felvillanó néhány szilánk,
egy vitrin üvege lehetett hajdanán,
de oly rég volt már, hogy szinte nem is lehet,
a szétjull cserepekből összerakni egy elmúlt életet.
0 Megjegyzések