Mikor az összes levél virággá változik,
piros-sárga színben pompázik az erdő,
minden éji bogár puha avar alá bújik,
és téli álmot alszik míg a Tavasz eljő.
Mélabús fák között halkul a madárdal,
vidám dallamuk messze-messze jár,
fenn, légies fátyolként lebben utána,
a vékony szálon kapaszkodó ökörnyál.
Bágyadt napsugárral búcsúzik a Nyár,
és a termékeny augusztus csókot int,
lába nyomában csipkés ködlepel száll,
az Ősz fátyolruhája mögül rád kacsint.
Aranysárga szín játszik az íriszemben,
majd sárga-pirosból kopár barnára vált,
csak a Természet teremt ilyen szépen,
és az Ősz felváltja a hosszú forró Nyárt.
0 Megjegyzések