Ha ott voltam is egy villámcsókban,
kinek mutassam a lassabb vágyakat?
A szelíden közelítő érzés is bennem,
nézhessek szemedbe, amikor szeretsz.
Keserűből lesz-e valóban édes,
hagyod, hogy földerítsem poharamat?
A szilaj vágyak kapualjába, kérlek,
majd holnap menjünk, ne hamarabb.
Ma maradjunk szent fekhelyén,
fehérrel borított oltárán a csendnek,
hívjuk a messzi távolt közelebb.
Lopjam a szót, mi lecsurog szíveden?
Felvenném egyenként, megforgatnám,
képzeletben e csírákat verssé lehelem.
A karodon futó ereket nézem,
elsimítom rajta szavak zsivaját.
Kapaszkodom nyakad törzsébe,
füledbe súgom a szív sóhaját.
Kicsúszik pilláid közül cifrán,
mosolyog áradó lázban szemed,
lám szarkalábad lépcsőjén jövök,
halkan kérlellek - add meg magad.
0 Megjegyzések