Majzik Ilona: JAK-nak

Hatvanon túl

Most, hogy hatvanon túlra baktatok, 

A kutya sem ugatja rám, 

Hogy ifjú hölgy vagyok. 

Magam, a beképzelt alak,

Buta kis ráncaim alatt,

Néha csitrire táncolom magam. 

A bálban.

Lehettem volna festő, költő vagy író,

De nem lettem, 

Mert a szerelem heve megcsapott,  

S e nagyfeszültség rám úgy hatott,

Terveztem erősáramot, 

Nem tárlatot.

S ha akad, ki örvend e tény felett, 

Hogy terveket szőttem 

Rím s regény helyett, 

„Sekély e kéj”! 

Esküszöm, túl a hatvanon,

Én mindenáron meg fogom, 

Nem csak nyugdíjas fokon,

Összes elmaradt művem alkotni, 

Már ha a jóisten megengedi.

Dicsőség neki!

Debrecen, 2011 06. 22