Mindenki éli életét,
Ki így-ki úgy,
De az övét.
Magunk vívjuk a harcot,
Kezét mindig mossa sorsod,
De az élet így rajzolja arcod.
Átrobogsz a nehézségen,
Megvívod: úgy csataképpen
Úrrá leszel lelkeden.
Van, hogy bohém vagy és vidám,
De az élet teljesen mást kíván.
Át kell robogni az élet kínján.
Mindegy mit ír a sors,
Ha élsz: úgy harcolsz és boldogulsz,
A napok ellen haragra gyúlsz.
Van, mikor könnyes a szemed,
Hisz elhagy, ki nagyon szeret.
Fel kell állni, s letörölni a könnyeket.
Ez a vers személyre szabható
Itt-ott vidám boldog,
De mint a sors: elgondolkodtató.
0 Megjegyzések