Megalszik bennem a béke,
remény csordult át az égen
fák feletti fényi hintán
ringatózott ide hozzám,
lecsúszott a szelek szélén
kapaszkodott mindkét végén,
a felhő végén átbukott
s fénybukfencet kacagott,
zöldre huppant piciny lába
elsüppedt a puha tájba,
hol még épp a Délután
zongorált ebéd után,
s komponált egy dallamot
míg a fény napot lopott
s így esett, hogy az napon
nem volt fény a holnapon,
elaludt bennünk a béke
tán a fény ma visszakérte,
de a remény lopva járta,
nálunk magát megtalálta.
0 Megjegyzések