Négy évtized vándora
Hosszú ideje kerestelek
én, a négy évtized vándora,
fekete hajam már megőszült,
arcom belepte az út pora.
Kerestelek, tudtam hogy vársz rám,
téged én is nagyon vártalak,
vártam, hogy megüzend, hogy fázol,
mert régóta nem süt rád a nap,
jöttem száguldó fellegekkel,
vad szelek kísérték utamat,
remegő szívvel szálltam hozzád,
siettem, hogy betakarjalak.
Simogatták szemem út közben
égből szálló langyos permetek,
azt súgták, hogy akire vártál,
a lány most végre megszületett.
Megérkeztem hozzád, itt vagyok,
zúgó szelek szárnyán jöttem én,
felkaplak és viszlek magammal,
elviszlek magammal messze én.
Hogyha letörölted arcomról
a nélküled bejárt út porát,
kérlek, fogadd majd be szívedbe
a négy évtized fáradt vándorát.
0 Megjegyzések