Véget ért a hosszú, kínnal telt szenvedés,
Rájöttem, eddig a magam útjában álltam,
Megnyílt előttem az élet nagy kapuja és
Arra indulok, hol korábban sosem jártam…
Vágytam már nagyon ezt a pillanatot,
Most elérkezett, nem is hiszem hogy való
Elmegyek, s lezárok egy hosszú mondatot
Másként száll már a tiszta éterben a szó!
Azt hittem tán soha nem érem meg,
Nem sejlett fény az alagút végén,
Csak egyre gyűlt szívemen sok-sok heg,
Reménytelenül vártam hajómra a révnél.
Kifutott hát és most sodródom a tengeren,
Nem látom még tisztán a horizontot,
De hamarosan a kormány a kezemben
S elsodrok mindent, mi eddig lelket rombolt.
Tudom, jön még vihar, hullámok sora
Hánykolódik még a hajó zord vizeken
De nem fogom feladni, nem én, soha!
Csak erősödnöm kell még igaz hitemben.
A végső cél a legfontosabb…
0 Megjegyzések