Pillámra lopakodott a reggel
besurrant a redőny rácson
bíbor palástú fénylepel
napsugár csiklandozza arcom.
Szemem pihen, még álmodom
a pillanatban tartom lehunyva
érzem tested melegét a vánkoson
illatod fészkébe bebújva.
Halkan neszez a lépted
öröm sóhajt súg a padló,
ahogy talpad alatt feléled...
Mily finom az ilyen kakasszó!
Mosolyba csurran az ajkam
szemem nyitom csodára várva
tested sziluettje éltető balzsam:
ott állsz a félhomályba.
Megfordulsz, tárt karom fogad
szárnyaló szívem körbeölel
opál szemed az enyémbe olvad
felejthetetlenül szép ez a reggel.
(2009. április 6.)
0 Megjegyzések