Zenék, melyek jól esnek fülemnek,
szavak, melyek az univerzumig zengnek.
Emelkedik a lelkem, s úgy látszik meg sem áll,
a szívem pedig hevesebben kalapál.
Egy vagyok a széllel, a lenyugvó nappal,
egy az éjjel és az alkonyattal.
Minden enyém s mégis semmim sincsen,
ez az egész világ az egyetlen kincsem.
A szálló madarak a szívemben szállnak,
láthatom minden szegletét e tájnak.
Soha nem ér véget szabad repülésem,
kalitkába már nem zárhatják lelkem.
Én minden zárkát lerombolok,
mert én a Vihar, hidd el, a vihar vagyok!
És zizegő levél a körtefán,
és szilárd szikla a hegy ormán.
A koldus a sarkon és a gazdag bankár,
minden Te vagy, mit adsz,
s minden, amit kaptál.
Hűvös tő mélyén, mint egy kicsiny kavics
sodródom, s a vízzel egy vagyok magam is.
Egy vagyok szíveddel, s látom bennem magad,
Te vagyok Én és Én az mind Te vagy ! …
0 Megjegyzések