Megjelent az égen a Napfiú arca,
Átjárja testedet, szíved vigasztalja.
Az őszi napsugarak, mint pompás
fényfüzérek,
Megmutatják neked, mily meleg az élet.
Átfényesítik megfakult lényed,
Helyére illesztik, viharvert erényed.
A fénysugár mirtusszal felékesít,
S a fénylő igazság útjára megtanít.
Az egyetemes világ hírnökeként ragyog,
Belőle támadnak újszülött angyalok.
S amint ráirányul arcodra a Nap,
Megérzed, milyen jó szeretni másokat.
Akár Te is egy éltető Napfiú lehetsz,
Ha mindenkit egyformán, s önzetlenül szeretsz.
De ha elrejted előle arcodat,
Napfogyatkozás lesz, s állandó alkonyat.
Sötétben pedig csak hervadás az élet.
Engedd közel magadhoz Naptestvéred!
S ha a te lényed is édes gyümölcsöt terem,
Nem lesz életed egy perce sem lényegtelen …
0 Megjegyzések