Balogh Sándor: Nyárvégi capriccio

- kifakult részeg a padon

deltába torkollik benne az alkoholfolyam

forgón hiszi hitetlenül hogy a világ olyan -

- lebegő fényízű vadon

vaslábakon gyűlnek köré meztelen terek

s nézik azt hogy homlokán a dülledő erek -

- ködösen képzelik vajon

visszaváltható-e még ez az élet

ha nem kéri vissza az üvegbetétet