Abonyi Attila: Lassan az árnyék összedűl

Lassan az árnyék összedűl,

meghal a játsznyi holdsugár,

szívem boltjába lopni jár

az igazságod hűtlenül.

Lassan a bazár kiürül,

hangtalan lesz a jó gitár,

húrjain rozsda kornyikál

alig hallhatón legbelül.

Talán a múltra zár kerül,

foltomra zsákod rátalál,

jöhet kaszával száz halál,

nem leszünk többé egyedül.

Lassan a nevem suttogod,

sóhajod nyíló rózsaszál,

szemhéjad ringó csónakod,

könnyek bársonyán rám talál.