A poézis lángtollú madara,
gondolatfészkén költ új életet,
lassan a csoda héja felreped,
s dalra kél a szófiókák hada.
Már szállnak a légben rendezetlen,
keresik rímes kedves párjukat,
vagy olyat mi új formákat mutat
a síró-kacagó fellegekben.
Anyjuk a múzsa, sorokba fűzi,
értelmet adva az érzelemnek,
és a szavak immár énekelnek!
dallamát e papírlap őrzi.
Ó költészet te ezerszín álom,
benned önmagam mindig megtalálom!
0 Megjegyzések