Örültünk annak mikor együtt voltunk,
de már a közös jövőre gondoltunk!
Találkozásunkhoz egy évre döntöttünk,
itt az idő, hogy esküvőt szervezzünk!
1970. október 24-én lakodalmat ültünk,
a boldogság mámorától pirosra hevültünk!
Megkezdődött a hajnalig tartó dínom -dánom,
reggelig bírta a násznép és a párom!
Egy napot pihentünk és nászút helyett,
Kukoricát törtünk anyuka, apuka mellett!
A munkánknak nem sok hasznát vették.
Csak hallgattak,szemünkre nem vetették!
Gyere csak Juci, nézd, messze még a vége?
A vállára kapott,majd a nyakába véve,
így vártuk,hogy a napnak legyen már vége,
Hogy ölelhessük ismét egymást estére!
Anyósoméknál kezdtük az életünk útját,
meg is tapasztaltuk az együtt élés búját!
Fiatalasszonyként a főzést hírből ismertem,
a csirke nyakát még elvágni se mertem!
A levesem néha sűrűvé vált a galuskától,
a mártás meg híg lett a rántás hiányától!
Anyósom szólt, nem így kéne főzni mától,
rávágtam,így tanultam az anyukámtól!
Lassan megtanultam egy új családdal élni,
nem kellett már a főzéstől sem félni!
Apósom parancsoló tekintetét is megszoktam,
anyósom kedvéért a farmerról is leszoktam!
Majd a boldogságnak gyorsan vége szakadt,
9 hónap után csak a szomorúság maradt!
Úgy éreztük nem tudunk együtt élni,
csalódottak voltunk, nem tudtunk remélni!
Meg voltunk győződve mind a ketten,
a hiba a másikban van, nem pedig bennem!
Adtunk egymásnak egy kis szabadságot,
ki hogyan tudja megváltani a világot!
Külön költöztünk, mert így határoztunk,
haragosak voltunk,mind ketten csalódtunk!
Öt hónapig keményen tartottam magam,
ha békülni akart mindig elhajtottam!
Ahogy telt az idő gyöngült elhatározásom,
alig vártam, hogy ismét karjaiba zárjon!
Így aztán kezdtünk mindent elölről,
majd, gólya kelepelt a háztetőről!
0 Megjegyzések