Zajácz Edina: Tűzben

Nem vágytam még így a csókra, melegre
mit adhat gyufaláng, összefonódni
a tűzzel, ostobán kúszni egekre
és fáradtan tarló tövébe bújni.
Újra lángol a nap bíbor hajnalán,
szelek alá hullik a meztelen nász,
hogy ne lássa senki élte alkonyán.
Nyomában csend, zokogó fekete gyász.
Elfeledett árva álmok fénye int,
karodban ringatózó azáleák.
Tegnapi magányban nem vagyok más, mint
monoton faladon szakadt képfonák

és szerelembe fúló cédaságom
szűz sóhaját a válladra borítom.