Kisfiam, ne vedd magadra
szűk kabátom.
Ha körénk gyűl az ősz,
s én a fellegajtót tárom
- te fuss a napra.
Megmelegszem én is.
Menj a gyermekekkel.
Kishúgodnak ákombákomokkal írj
csöpp bolond mesét;
csintalan konok üstökét
öcsédnek úgy szeresd
- okos példaként terád tekint.
Nektek sárkányröptetés
és ünnep kell, hogy jusson.
Ha utam végül az,
hogy egymagam kerítsek
körétek világot
- te ott gyermek maradj,
míg tart a fészek...
Szaladj, a férfikor bevár.
S ha botlanál: úgy felsegítlek.
(Kisfiamnak, Csanádnak szeretettel)
0 Megjegyzések