Messze-messze innen -, túl az erdőkön, a folyókon, a réteken, messze-messze innen, túl az Óperenciás-tengeren, túl az Óriások Földjén, túl a Bölcs-Mosolygók völgyén, és túl azon a helyen, ahol mag, amelyet elvetnek, a sziklákon terem - kezdődik a Déli-óceán, ami összeköti az egeket és a földeket, annak az óceánnak a negyvennegyedik csücskén van egy ici-pici Sziget, azon a szigeten él egy hétrét-görnyedt, hétrőfös szakállú, őszen született öregember, azt az öregembert én egyszer megkerestem, és ezt a történetet ő mesélte nekem.
Valamikor régen, amikor az Isten az embert megteremtette, nem gondolt még arra, hogy lesznek az embereknek álmai.
Az embereknek - azóta is - néha sikerül megvalósítaniuk az álmaikat, néha pedig, az álmok az emberek fejei fölött magasan elrepülnek, és felszállnak az égbe.
Amíg az álmodó a földön él, addig a feje felett, az égben vele együtt élnek az álmai. Gyakran felhők mögé bújnak. Ezeket az álmokat te is láthatod. Ha az alkonyi égre nézel, amikor a lenyugvó nap fénye megvilágítja a felhők alját, és jól-jól megdörzsölöd a szemed, ebben a bíbor-rózsaszín ragyogásban észreveheted az egymáshoz búvó meg-nem-valósult álmok szárnyait.
Amikor az álmodó ember eltávozik innen a földi világból, a meg-nem-valósult álmai továbbröpülnek. Sokáig-sokáig utaznak a sötét és lelketlen világűrben, amíg el nem jutnak örökös lakhelyükre, a meg-nem-valósult álmok csillagára.
Isten, aki a világot teremtette, nézte az álmok kétfelé ágazó sorsát, és látta, hogy ez jó. Ennek utána megengedte az angyaloknak, hogy segítsék az embereket az álmaik megvalósításában, majd határtalan helyet biztosított a meg-nem-valósult álmok csillagán az ideérkező rózsaszín szárnyas tüneményeknek, hogy békésségben és boldogságban itt lehessenek az idők végezetig.
A tökéletes alkotásban minden tökéletesen működött.
Ám egyszer az egyik álom a meg-nem-valósult álmok csillagáról megszökött, és visszatért ide, hozzánk, a halandók világába.
Ha szeretnétek tudni, mi volt ez a meg-nem-valósult álom, és hogy miért szökött meg arról a csillagról, ahol addig békességben és boldogságban lehetett, csak hallgassátok szavam, elmesélem az egyszeri álom történetét.
Valahol az ősi keleten, ahol a sivatagi szél homokból épít hegyeket, és porszemenként ássa ki a völgyet, élt egyszer egy lányka, Dzsiniella volt a neve.
0 Megjegyzések