Papp Gergő: A csodás költőről, kinek neve örök

Volt valamikor az Óperencián innen
egy költő, ki nagyon kedves volt mindenkihez.

Minden versének zenei volt rímelése,
lám, most én is az ő munkásságát idézem.

Egy éve egy rádiós riport alkalmából
megkérdezték: példaképe-e Arany János?

Erre felkapta a vizet: "Mit Arany János?
Lírai tudásommal lepipálom bárhol!"

Hát ki lehetne őelőtte méltó helyen,
talán a szimbolizmus atyja, Ady Endre?

Rácsapá az asztalra a nagy szókondás:
"Mit képzel, hogy vinné el a vörös hatóság!"

Nem értették őt, pedig nagy művész volt, bizony,
idézem egy sziporkáját: "pórhanyós pisztoly."

Könyve is csak egy jelent meg ezzel a címmel:
"Majd én megmutatom nektek, mik a jó rímek!"

Mit is mondhatnék, a kötet nem lett best-seller,
a polcokon József Attila állt hegyekben.

Búsult is emiatt a meg nem értett nagyság,
s üvöltött: "Mindenkinek a jó édes hangyát!

Több rímet a számból soha napján hallotok,
inkább még ma a torkomba szúrom az ollóm!"

Így ért véget ez a szomorú tragédia,
ámde a pozitív hatása is még itt van:

Mert művészete tovább él az emberekben,
ma már minden önjelölt művész ír verseket.

S őket látva félholdra görbül cserepes szám,
az ő jutalmuk vár, én meg eszem a lekvárt.