Borzák Károly: Kereslek

Az este sokáig ültem a padon,
S hallgattam a kertet,
Visszapergett egy régmúlt napom,
Mikor még nem számoltam a percet.
Most múlt van? Jelen? Vagy jövő?
Vagy egyszerre mind?
E pillanat időtörő,
S az Isten rám tekint!
Minden elhallgat egy percre,
S ránk borul az áhítat,
Mozdulni kinek lenne mersze?
Az isteni fény mindent átitat.
Tisztult lélekkel felemelsz,
S vergődő szívem megsimítod,
Kérdezlek, s Te nem felelsz,
De örökké látom mosolyod.
Látod? Eltévedtem, s vakon kereslek,
Az úton csak mosolyod vezet,
Már régóta vezeklek,
Hát add ide a kezed!