Fáradt szemed, könnyes tükrén
visszanézel alig látva,
álmaidban előtted van
letűnt korod ifjúsága.
Megfakult már hajad fénye,
alkonytájra jár az óra,
megcsókolom ráncos kezed,
ne gondolj most, csak a jóra.
Simogatom ősz fürtjeid,
nagyon kell most bíznod bennem,
mert, amit csak érted lehet,
úgy érzem, hogy mind megtettem...
Térj nyugalmas pihenőre,
álmodj békét, csendesen,
ha mosolyra görbül ajkad,
én azt csendben meglesem...
0 Megjegyzések