A falu kietlen utcájának sarkán állt egy lepusztult, omladozó épület amelyben a Fekete Bárány elnevezésű lebúj volt.
A kocsmáros eléggé furcsa ember volt. Nagydarab, vörös szeplős, kopasz, alig látó sunyi ábrázatú ember. Szájából a cigarettacsikk kifogyhatatlan volt, ha mégis akkor az "Anyám tyúkjából"idézett.
Törzsvendégei már figyelmen kívül hagyták, elnézték szenvedélyét.
A kocsma nappal pangott, estével lendült fel csak a forgalma.
Fiatalok, öregek kedvenc helye volt, pedig akkora volt a füst benne, hogy a vendégeknek csak a körvonalai ábrázolódtak ki. Különös vonzereje volt.
Felszolgálóként dolgozott ott Borcsa, aki nem vetette meg az italt sem s már záróra végére gyakran ittas lett. Illuminált állapotban gyakran szórakoztatta még a vendégeket énekével, miközben riszálta a fenekét is. Ha nem énekelt, akkor nagyokat vihogott.
Munka után az emberek gyakran betértek s kitartottak zárásig.
Viccelődtek, iszogattak, beszélgettek.
A törzsvendégek között volt egy kis emberke, aki már megjelenésével kacagásra ingerelte az embereket. Rudinak hívták.
Arcát hatalmas krumpliorr csúfította, homlokán nagy bibircsók dísztelenkedett, elálló nagy fülei szamárra emlékeztették. Rendszerint fekete- fehér csíkos inget viselt, s nadrágját egy madzaggal kötötte fel, nehogy az leessen róla.
Rudi, ha többet ivott a kelleténél akkor rendszerint úgy vált el a kocsmárostól na megyek, felkötöm magam, erre a madzagra, ami állandóan velem van.
Nem vette őt senki komolyan. Kacsázó lépteivel minden este megjelent, leült törzsasztalához, kikérte italát s elmesélte, hogy mivel telt a napja.
Rudi egyébként a szomszéd városban dolgozott, ő volt az ottani temetkezési vállalkozó jobb keze. Ismerte a környéket. Mindenkiről tudta,hogy ki miben halt meg s mit mondott utoljára halálos ágyán.
Egyik este azonban hiába várták Rudit, nem jelent meg.
Amikor már harmadik este sem jelent meg küldöttség ment házához, hogy megnézzék mi történt vele, de otthon sem találták.
Volt aki a környék kiserdejében is megnézte, hátha valamelyik fán lógva betartotta részeg állapotában oly gyakran emlegetett ígéretét-de ott sem volt.
Senki nem tudott semmit. Teltek a napok, hetek Rudi asztalához senki nem ült le, titokban azt remélték, hogy be fog toppanni. Hiányzott mindenkinek a különös kis figura.
Több hónap elteltével mintha semmi nem történt volna egyik este Rudi megjelent a Fekete Bárányban a törzshelyén.
Az emberek csak bámultak, alig lehetett megismerni. Csak az orra, bibircsói és füle árulta el, hogy mégis ő az. Ki volt öltözve, eltűnt a csíkos szerelése. Helyette fehér inget, sötét nadrágot és cilindert viselt, kezében sétapálcát fogott.
Úgy nézett ki, mint egy ottfelejtett amerikai nagybácsi a múlt század végéről.
Kiderült azonban, hogy a szomszéd faluban volt leánykérőben. Úgy döntött, hogy fel adja agglegény életét, s megházasodik.
Sánta Marist kérte feleségül akinek apja asztalos volt s kiváló koporsókat tudott készíteni. Innen volt az ismeretség.
Maris kicsit kövér s kicsit púpos is volt, aki már bőven benne volt a legszebb leánykorban, ugyanis ötven éves volt.
Ő már régen lemondott arról, hogy férjhez menjen, most mégis ő volt a legboldogabb menyasszony.
Rudi úgy intézte dolgait, hogy minél hamarabb megtartsák a kézfogót.
A Fekete Bárányba szerette volna megrendezni, ezért jött most vissza, hogy a részleteket megbeszélje a tulajdonossal. Mivel Marisnak apján kívül nem volt senkije s Rudinak sem voltak rokonai, úgy gondolták, hogy a násznép kocsma törzsvendégei lesznek.
Szép nap volt, amikor Maris és Rudi örök hűséget esküdtek egymásnak a falu kis templomában.
Rudi tanúja a kocsmáros volt, Marisé, pedig a felszolgáló Borcsa.
A szertartás után a násznép már várta őket a kocsmában.
Éljen az ifjú pár- kiabálta valaki ahogy beléptek,
na te szegény Rudi, neked is bekötötték a füledet- szólt a másik.
Szegény Maris- szólalt meg még hátrább valaki-
nem tudod, hogy mit vállaltál? Kaptál nászajándékba egy nagy borvirágos krumpli orrt, egy hatalmas bibircsókot s két szamárfület.
A megállapítást kirobbanó röhögés fogadta.
Az ifjú pár nagyon kényelmetlenül érezte magát egész este s már nagyon várták a végét. Most jöttek rá, hogy ezek az emberek csak kigúnyolják őket s a nevetség tárgyai lettek. Jobb lett volna nekik otthon kettesben megtartani az esküvőt.
Rudi az esküvő óta nem tért be a kocsmába. Társai nevetve tréfálkoznak, hogy az asszony biztos otthon ráült a fülére, azért nem megy a kocsmába.
Maris és Rudi a kocsma helyett kettesben kéz a kézben sétálgatnak esténként s nem érdekli őket a Fekete Bárány törzsvendégeinek gúnyos kacaja.
Boldogok!
0 Megjegyzések