Erőtlet szívedhez utat nem találok
Keresem az ösvényt, egy apró jelre várok.
Elmúlnak évszakok, előröl kezdődnek
Egét nem találom a bolyongó felhőnek.
S ha jön a tél feltámad lelkének vétkéből
Feloldja a folyónak ártatlan könnyéből.
Éles fogaival utat váj magának
Nem engedi kezdetét tavasznak s nyárnak.
Önző szándékok megannyi vezérli
Nem lehet tagadni de még inkább élni.
A dagályra várok hogy partra vessen téged
Megmutasd hogy ki vagy, a valódi éned.
És mikor az ég majd kezet csókol nekem
Kinyílik a föld, hogy elrejtse a testem.
Kapaszkodok beléd hogy bele ne essek
Híres csapdájába e titokzatos helynek.
A tavasz mégis jönni készül virágzó fáival
Azt ígéri itt lesz s tovább visz magával.
A fák színe változik, megadón lehullik
A létezés örök, s ő örökké létezik...
0 Megjegyzések