Kinézek az ablakon
Lehulló levelek
Színeik tükrözik
Elhaló lelkemet
Végtelen csöndesség
Egy hang mi körbevesz
Ezt az egyet hallom
S tudom még szeretsz
Kicsit szívem megnyugszik
Mikor rád gondolok
Lassan meg-megállva
Többé már nem dobog.
A kettőnk lángja mi
Felperzselte kihűlt lelkedet
A hideg eső mi egykor
Kioltotta égő tüzedet.
A fájdalom mi bemocskolta
Oly szent szívedet
Az édes szenvedély mi
Begyógyítja majd a fájó sebeket.
Csak néztél előre és
Szemedbe könnyek gyűltek
Bámultam rád és
Beléd döftem hideg tőrömet.
Kihullott a földre
Drága vörös véred
Rózsák nyíltak belőle
Miket mind letépek.
Hazugságba temetem majd
Minden gondodat,
Egy pengével eltörlöm
Minden gondolatomat.
0 Megjegyzések