Don Davidsont várja az éjszakai élet,
nem titok, tudja, ma mit, hol, kivel végez.
Felveszi szövet kabátját, gyapjú sálját,
mellé nélkülözhetetlen férfi sármját.
Álmodozva bambán ballag a sötétben,
tudja, a szárnyatlan angyal ma övé lesz.
Kosztümös hölgy közeledik a járdán,
ő az, aki a múlt éjjel órákat várt rám.
Eldobta magától, minek neki e tünemény,
álom alakban megjelenik előtte, mint fény.
Hozzá vezet éjszakai vándor útja,
hogy átadja szerelmét újra és újra.
Piros magas sarkú, necc harisnya, szőke haj,
csak élvezet, nincs fájdalom és egyéb baj.
Mélyen zsebébe nyúl, átadja neki bérét,
majd a bokorban meglelik a testi békét.
0 Megjegyzések