Dvorák Etela: Csendes

Csendes

a mélységben

magányba burkolt gondolat

napról-napra

egyre halványabb a képzelet

alig lebeg

-megremeg-

mint a párját nem lelő pillangó

a virágtalan rét felett...

sárba hullott pipacs szirmok jaj dalát

zengi a szél

álmokat lopkod

a napfény...

most csendes

a tó

a folyó

zizegő vize

medrébe lassan visszatér

fodrai rojtosak

fázósak partjai...

oly fáradt ez a délután

csak a félelem ring a fűzfa hintán