a pókfonál még ma is ott ragyog emlékeimben te is azóta magányos vagyok szívemben tövis... emléked, bár falevél takarja örökké csillogó tudom menni kell, ha a sors akarja s nem vagyok lázadó míg emlékszem rád addig élni fogsz leéghet millió gyertya is álmodó szememre könnyet lopsz gyere! szívemben terítek neked is... |
0 Megjegyzések