Böröczki Mihály: Hordó és madár

Az esővizes hordó ült a kertben
- tartalmát nagy felhőkből tereltem –
kis madaraim peremére szálltak,
hogy elvigyék a vizet a világnak.

Csak ültem, néztem, mozdulni se mertem,
hadd csőrözze a tollait ijedten,
a szempillám mögül is félve láttam,
hogy bennem hisz, de nem bízik magában.

És elröpült. Még moccanatlan lestem,
hogy iramol a kék felé helyettem,
a hordót szidtam, minek áll magában,

ő rám zöldült rossz festékétől resten,
és eltörte a csöndet önfeledten
egy röpte hagyott vízcsöpp-cuppanásban.