Tétován botorkálsz a sívó homokban,
lerágott csontokon rágódsz idétlenül.
Búvópatakjaid is rég elapadtak,
amikor rácsodálkozol: megeredtél.
Előbb csak szemerkélsz, szitálsz, majd bőséges
zápor cseppjeivé duzzadsz. Mintha sosem
lett volna, aszályod úgy tűnik tova, és
már oázisok borítják zöldbe a szív
sivatagát. Érzékeid tökéletes
harmóniában élednek, az ösztönök
élesre állítva várnak bevetésre.
Hálától eltelve magadtól értetődsz.
0 Megjegyzések