Radnai István: Idilli marhaságok és hiábavaló vágyak

közöny-szarvú bika legel a Hortobágyon
vagy inkább csak szénáz belül a karámon
rücskös nyelvével egy szálat felragad
körülnéz s elrágcsál egy ragot

feketére sminkelt nagy szemével
ahogy tekintget széjjel
foltjaidon s alakodon megakad
búval bömböl bús szavakat

messzi hangzik egészen a kútig
csorda lóg a gémen ki a kövesútig
ragot s szagot fog egy árva tehén

hátat fordít a vályúnak maga is versel
lustán és bambán a delelésből felkel
farkát illegeti mert viszket a helyén