Radnai István: Csend - nem csacsognak a rigók

meglehet ma átaludtam
vagy hallgattak a hajnali rigók
távoli kusza álmomban szólt
valami zene és távoli szavak

távoli és alig érthető
pedig értem álmomban rigók dalát
hajnali neszeket s leheleted illatát
távoli virágokból csalom elő

de nézz ki a magas ablakon
nem érzed mit lehel a mélység
dércsipkék rejtik még kékjét

bár mögüle nyilait szórja
átaludtam már felkelt s virradat óta

magány télikabátja gombolódik
minden sietős alakon

alany nélküli kusza mondatok

*

hercegnőm leküldted egedből az álmot
mely árboccal vitorlával ring
a széles vizek köd patak mely távol
elvész nem létező partok dombjain

és oly valószínűtlen mint két hete
amikor a nem-véletlen megszült nekem