Jagos István Róbert kötetében egész egyedi szöveg-variánsokat fedezhetünk föl, amelyekben a lírikus én, a kiábrándult távolságtartás és a tudatos kívülről szemlélés perifériáján tobzódik az élettel és a romlandóságában éllovas korral. Jagos István Róbert kötetében egy részint kronologikus vers-szerkezet-szerkesztési technikaváltást figyelhetünk meg, amit a rengeteg szakmai és amatőr irodalmi apparátus olvasatának köszönhet. A befutott irodalmárok verseihez önszorgalomból míg kevésbé ismertekéhez egy internetes portál szerzőjeként és szerkesztőjeként, - amely talán a harmadik év-ezred legnagyobb adat-bázisát képező amatőr irodalmi portál – jutott hozzá.
És a rengeteg versolvasás gyümölcsé érett és már-már pálinkává is erjed, az olyan sorok olvasatakor, amelyek mögött már érezzük azt a kellemes bódulatot, amit a szerelem, a művészet, az utazások, az élet, a jövő, a mennyország, a pokol és a többi okoz.
A valamiért való elfogultság, a valaminek történő behódoltság pedig nem elvonttá, sokkal inkább tárgy és emberközelivé teszi a műveket.
Jagos István Róbert kötetét ajánlom minden kedves irodalom-kedvelőnek, mert a mellett, hogy ember és tárgy-közeli, sokrétűségével képes elvarázsolni, gondolkodásra sarkall. És na nem csak úgy futunk végig a köteten, mint funkcionális analfabéta a napi sajtóhíreken, akkor meg tudjuk és meg fogjuk érteni a műveket. És ha értjük látjuk is a versek mögé rejtett mögöttes tartalmat, ami avantgardista és szürrealista alaptechnikákat használva, és a klasszikus fogalmakhoz is ragaszkodva, minimális posztmodern alapokat is bevisz a képalkotás területére.
Bencze Attila
író, költő, újságíró
0 Megjegyzések