(A Dunaparti remete emlékére)
Eltűnt, nincs többé,
Véget ért az útja,
Ami maradt nekünk,
Az emléke s a múltja.
Nem vigyáztak rá,
Nem hitt benne senki,
Akármerre ment,
Kerülte mindenki.
Szomorú volt,
Hisz nem volt senkije,
Csak szenvedés, nyomor
És bánat az élete.
Egy este, mikor lefeküdt,
Nem tudta lesz-e reggel,
Örökre elaludt,
Álmában ment el.
Őérte könnye
Senkinek sem hullt,
Pedig drága élet volt az övé,
Mely hamar elmúlt.
Eltűnt, nincs többé,
Véget ért az útja,
Ami maradt nekünk,
Az emléke s a múltja.
Eltűnt, nincs többé,
Véget ért az útja,
Ami maradt nekünk,
Az emléke s a múltja.
Nem vigyáztak rá,
Nem hitt benne senki,
Akármerre ment,
Kerülte mindenki.
Szomorú volt,
Hisz nem volt senkije,
Csak szenvedés, nyomor
És bánat az élete.
Egy este, mikor lefeküdt,
Nem tudta lesz-e reggel,
Örökre elaludt,
Álmában ment el.
Őérte könnye
Senkinek sem hullt,
Pedig drága élet volt az övé,
Mely hamar elmúlt.
Eltűnt, nincs többé,
Véget ért az útja,
Ami maradt nekünk,
Az emléke s a múltja.
0 Megjegyzések