- Itt, most, mindenképp papíron... -
Három formában, három korban
Vázolom, miként udvarolnak
A nőknek a férfiak.
Haladván virtussal és borral,
De mindenek előtt a korral!
A cél ugyan egy, de más a játék,
S az idő, vagy inkább a szándék?
Bár különböző a lépték,
Van, hol az erény még érték,
S van, hogy az út is nemesebb.
Az ösvényről sokszor letérvén,
Ám a célt mindenképp elérvén!
1.
- Oh, minden csillagok csillaga,
Magasztos, fények asszonya:
Te vagy a számomra az élet,
Ha csak rám nézel szép szemeddel,
Menten olvadni kezd a jég,
S tágra nyitott szempillád alatt,
Kékjében eltűnik az ég!
Ó, nézz rám sugárzón, úgy epedj el,
Ajándékozz meg szerelemmel,
S a boldogságot - mit adhatok néked,
Vedd kebledre, költözz szívembe,
Hozz édes mámort bús életembe!
- Hódolat néked, kedves uram,
ha apám is benne van a frigybe,
én hozzád megyek boldogan!
2.
Mi tagadás, tetszel nekem!
Ma hatkor a kis szigeten?
Ne számíts többre, egy könnyű kis "légyott",
Ha egyetértesz, hatra légy ott!
Hogy mit szeretnék, gondolom érted,
Tudtommal nincs rangod, sem pénzed...
Néhány perc boldogság csupán,
De édesebb tőle e bús magány,
S ha te is úgy gondolod, kedves,
Az ágyam vetve, a vágyam repdes.
- Na de kérlek, ajtóstul jönnél a házba?
Jegyezd meg jól, az első randin én nem jövök lázba!
3.
- mizu? uncsizol?
- akko most dumcsizol?
- ne izéj má, nem érek rá!
ha adott a szitú van egy kégli,
böfögj már betűt béby!
szúrnálak csajszi, vágod?
- szűnj meg öcsifej, lájkollak, látod?
(... röviden, tömören kérdi,
s a választ ő tisztán érti)
- Kő Cola?
- Meg hát!
0 Megjegyzések