Báthory István - Séta a múltban

Megyek a kapu felé lassan,
látom a csengő fogóját.
Én megfognám nyomban,
de rég nem látom nyomát.

Belépve a kavicsos úton,
nézem a kis ház ablakát.
Szívem megsajdul fájón,
s érzem gyermekkorom nyarát.

(Könnyem kicsordul, látva
Anyám felsejlő alakját...)

Lehajolok, Szent László
pénzét kezembe veszem.
Gyermekkorom tovamúló
szépségére emlékezem.

Kavicsot a tóba hajítom,
látom az időt elszaladni.
Azt hittem ez csak álom,
de soha nem tudom feledni.