Hogy életed hatalmas küzdelem a létért?
Hogy bármily rossz is történt, folyton csak reméltél?
Hogy többször, harcod végén, csalódás a végcél?
Érezted-e már, hogy nagyon igyekeztél?
Hogy utad alatt éhes szájakat etettél?
Hogy fájdalmadat rejtve, mégis segítettél?
S dolgod elvégezve semmit sem reméltél?
Gondoltad-e már, hogy mindent megpróbáltál?
Hogy sorsod nehézsége soha meg nem hátrál?
Érezted-e már, hogy minden csak hiába?
Hogy félszegen megálltál a bánat ajtajába?
A sorsunk így folytonos küzdelem a létért.
Futunk szünet nélkül, oly kevés reményért,
S a végén sokszor látjuk, oly kevés a hála...
De szívünk olyan balga, csak remélünk hiába.
Mostantól légy nyitott a világ fájdalmára,
Ne várj életednek gazdag jutalmára,
Ha erre képes leszel, egy boldog pillanatban
A Teremtőnk áldásán is részed lehet nyomban.
Mikor egy napon majd szívedet kitárod,
Felfénylik lelkedben édes boldogságod,
Mert lépteidnek nyomát Urunk jól vigyázza,
A tiszta szívű vándort Ő meg nem alázza
Barátom, hallgass meg! Én mindig Veled vagyok!
Urammal vigyázom esendő sorsotok.
Érezd, hogy vigyáz Rád az angyalok hada!
Higgy és bízva bízzál! ... úgy Isten Néked ada! ...
0 Megjegyzések